Álomból valóság? /26. rész/

-Ki-kilépsz??? Öcsi, te szívtál vagy ittál vagy mi történt?? Hisz a U-KISS a második családod.

-Idióta barmokkal vagyok körülvéve, akikkel semmit sem lehet normálisan megbeszélni, és ebből már elegem van! AJ meg lelép Amcsiba tanulni...a legépeszűbb ember a bandában, ezután még úgy se fogunk tudni megegyezni!-tört ki Kevinből.

-Ugye ezt most te sem gondolod komolyan?! Valami biztos történt, mert eddig semmi problémád nem volt ezekkel a dolgokkal-mondtam.

-Semmi más nincs-közben besétált a nappaliba. Nem hittem neki. Valaminek történnie kellett, de ha nem akarja elmondani, én nem fogom nyaggatni. Csináltam langyos, habos kakaót, ahogy régen a nagyi csinálta nekünk, majd megiszogattuk a konyhában ücsörögve. Még erre sem indult meg a beszélőkéje, úgyhogy nem is próbálkoztam tovább semmivel, majd lehet megkérdezem Soohyun-t. Csináltam reggelit, meg Joonnak is készítettem egy bögre kakaót és bevittem neki a szobába, majd letettem az éjjeli szekrényre és apró puszikkal halmoztam el, ébresztésként.

-Kelj fel édesem-suttogtam a fülébe.

-Ha ilyen szépen kéred, még húzom tovább az időt, hátha kapok még egy kis kényeztetést-mosolyodott el közben.

-Te aztán tudsz élni!-majd a szájára is adtam egy-két puszit. De most már legyen kedves kikelni az ágyból!

-Igenis-mondta, majd felült, de a szemei csak résnyire voltak nyitva. Imádom a reggeli kómás fejét, nagyon édes tud lenni. Kezébe nyomtam a bögrét, hogy igya meg a tartalmát és jöjjön reggelizni.

-Hello öcskös-köszönt Kevinnek, mikor végre kitámolygott a szobából, de még a pizsijében volt.

-Hali, mi újság? Hogy vagy?-kérdezte Kevin.

-Megvagyok, köszi, most már minden rendben-mondta, majd leült a konyhában az asztalhoz.

Jóízűen megettük a reggelit, majd elmosogattunk, aztán kaptam egy hívást, hogy be kéne ugrani egy melóra.

-Jól van srácok, akkor itt hagyhatlak benneteket, ugye? Nem szeditek szét a lakást?-kuncogtam.

-Nem vagyunk már tinik-nevetett Joon.

-Jól van na! Majd valami ebédet üssetek össze, de a konyhát hagyjátok épségben!

-Jól van-jól van, menjél, mert a végén még elkésel.

-Már itt sem vagyok-mondtam, majd egy gyors puszit nyomtam Joon arcára, fölvettem a cipőmet és már az ajtó túloldalán voltam.

Egész úton Kevin járt a fejemben, egyszerűen nem tudom mi baja lehet, muszáj lesz valahogy kiderítenem. Mit ad isten, pont az NH Mediahoz mentünk, úgyhogy remélem lesz alkalmam Soohyunnal beszélni. Valami műsort forgattak éppen, és oda kellettek táncosok. Szerencsémre Soohyun is szerepelt a műsorban és pont mellé osztottak be, mint pár. Jó hangulatban telt a forgatás, sokat nevettünk. A felvétel végén elkaptam Soohyunt az öltözőbe menet.

-Szia, ráérsz pár percre?-állítottam meg.

-Szia. Persze, gyere menjünk az öltözőmbe-ajánlotta fel.

-Kevről lenne szó...-kezdtem.

-Akkor nálad van, bár sejtettem, de így akkor már biztos.

-Mégis mi a fene történt tegnap este?

-Nem tudom pontosan mi ütött belé. Mostanában sokkal több nézeteltérés van a bandán belül és úgy érzem Kevin a legérzékenyebb erre.

-Tudom, mindig kimutatja az érzéseit, akárcsak én. Ez családi vonás.

-Nos, a végén már Elial is eléggé összekapott, ekkor fölállt, beviharzott a szobába, majd csak annyit láttunk, hogy bőrönddel a kezében elmegy.

-Összeveszett Elial? Hát azt meg hogy? Hisz a legjobb haverok.

-Hát nem tudom, de Kevin tényleg komolynak tűnt.

-Nekem konkrétan nem mondott el semmit, de azért majd próbálkozom még vele. Neki se és a bandának se jó ez így.

-Köszi, nagyon jó nővér vagy! És jut eszembe veled mi újság? Rendbe jöttek a srácok?

-Igen, már minden okés, Joon is teljesen jól van.

-Na, ennek örülök!

-Ne haragudj, most mennem kell, még találkozóm van.

-Persze, menj csak, szia-mondta, majd megölelt, én pedig gyorsan az öltözőm felé vettem az irányt. MinMivel találkozom, már pár hete nem láttam és kíváncsi vagyok az esküvői előkészületekre.

A szokásos kis helyünkön találkoztunk, és meglepetésemre Seohyun is ott volt.

-Sziasztok! Seohyun micsoda meglepetés!-mondtam, majd adtam mindkettőjüknek egy cuppanósat. Leültem és a szokásos kókuszos cappuccinot kértem.

-Először is szeretném nektek ezt odaadni-két borítékot vett elő és átnyújtotta nekünk.

-Ez az amire gondolok?-mosolyodtam el.

-A meghívó, milyen gyönyörű-mondta Seohyun.

Az esküvői meghívók voltak, ami egy hónap múlva lesz.

-Nagyon szép-kinyitottam. Közben picit elkalandoztam és azon gondolkodtam milyen jó lehet egy hófehér ruhában az anyakönyvvezető előtt állni, azzal a férfival, akit a legjobban szeretsz.

-Hahó, föld hívja Lemit-hadonászott előttem MinMi.

-Jól elbambultál-kuncogott Seohyun. Csak nem a saját esküvődet tervezted?

-Csak elgondolkodtam kicsit nah.

-Jah és még valami-kezdte MinMi unnie-szeretném ha te lennél a tanúm.

-Mi? Ho-hogy én?? Örömmel-mondtam széles mosollyal az arcomon.

-Seohyun te pedig a koszorús lány leszel!

-Komoly? De jó, köszönöm, hogy rám gondoltál, habár nem ismerjük olyan rég egymást.

-Oh, az nem lényeg. Nagyon jó volt veletek együtt dolgozni.

Megittuk a rendelt italokat, majd elváltunk MinMi unnietól, mert még sok dolga volt. Mi pedig Seohyunnal elmentünk vásárolni. A tökéletes ruhát akartuk megvenni az esküvőre. Közben Seohyun elújságolta, hogy komolyabbra fordult a kapcsolata G.O-val, és mennyire boldog. Ennek nagyon örültem, végre neki is kijárt már a jóból. Azt is megérdeklődte, hogy van az én dalospacsirtám.

-Éppen öcsivel vannak otthon ketten, remélem nem szedik szét a lakást, főleg a konyhát, mert hát főzni egyik se tud igazán...-nevettem.

-Csak nem robbantják föl-nevetett Seohyun is.

-Remélem is, mert akkor megyek hozzád csövelniXD

Jó pár boltba betértünk, de a tökéletes ruhát még nem találtuk meg, közben az idő is nagyon repült, úgyhogy elbúcsúztunk és mindketten hazafelé vettük az irányt.

-Szép jó estééééét~húztam el a szó végét, ahogy beléptem a lakásba. Hmm, égésre, robbanásra utaló nyomok nincsenek, minden okés-néztem körül a lakásban.

-Szia-jött Joon és egy szoros ölelést kaptam tőle.

-Jaj, olyan boldog vagyok! Egy hónap múlva esküvőre megyünk! Úgyhogy készítsed az öltönyödet-mondtam Joonnak.

-Kinek az esküvőjére?

-MinMi unnie és T.O.P oppa összeházasodnak.

-Ohh, értem. Hát akkor sok boldogságot nekik.

-És ez még semmi! Én leszek unnie tanúja!

-Akkor a tanú szebb lesz, mint a menyasszony-hízelgett Joon.

-Jaj, te-böktem oldalba. Kev?

-A szobájában, eléggé lógatja az orrát.

-Megnézem-fölálltam a kanapéról és Kevin szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam.

-Öcsiii~bejöhetek?

-Gyere csak-épp MV-ket és fellépéseket nézett.

-Mi újság?

-Semmi különös, nézem a fellépéseinket.

-Értem. Még mindig nem szeretnéd elmesélni pontosan mi is történt?

-Hááát...Kezdett idegesíteni, hogy mindig azzal cukkolnak, hogy én vagyok a „lány” a bandában, meg hogy minden taggal kikezdek... Kérdem én: mért baj, ha így szeretem őket? A srácok a második családom és kezd elegem lenni az ilyen kijelentésekből, amiket olvasok neten és hasonlók. Ráadásul a srácok is bőven cukkolnak jó pár megmozdulásom vagy megszólalásom miatt és ez már nehéz. Elitól vártam a legkevésbé, de megbántott a múltkori beszólásával, és az volt a legrosszabb, hogy ő ezt nem is érezte. Pedig egy legjobb barátnak tudnia kellene, mikor bántja meg a másik személyt.

-Értem.... De azokkal a netes baromságokkal ne foglalkozz már! Eli meg..azóta biztos rájött már, hogy valami nem stimmelt a múltkor.

-Nem hiszem, akkor már keresett volna. Meg itt van ez az ügy Mirrel is. Ha kiderül, megnézhetjük ám magunkat. Mostanában nagyon negatív a közönség reakciója az új hírekre.

-Megoldjuk a dolgokat. Megmásszuk a falakat, amiket az utunkba állítanak!-közben megöleltem.

-Te mindig tudod, hogy biztasd az embert! Köszi, örülök, hogy te vagy a nővérem.

-Te meg tudod, hogy kell hízelegni! Ebben nagyon egyformák vagytok Joonnal-nevettem.

-Lemiiii~hallatszott kintről Joon hangja.

-Gyere be, mondd!

-Seungho hyung hívott, hogy valami sürgős megbeszélés lesz, úgyhogy átmegyek a srácokhoz.

-Rendben, de vigyázz magadra!!

-Vigyázok-vigyázok-majd kaptam egy cuppanósat és elment.

-Hmm, tudod mi kell most neked?-fordultam Kevin felé.

-Miii??-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Gyere velem!-megfogtam a kezét és az ajtó felé vezettem. Fölvettük a cipőinket és lementünk a partra. Olyan helyet választottam, ami elég messze van az épületektől és az emberektől, csak a tenger hullámzása hallatszott és a horizonton alábukó Nap látványa fogadott.

-Wow, milyen szép-mondta Kevin.

-Ugye? És most kiabáld ki az összes dühödet, mérgedet, bármi, ami nyomja a lelked! Hidd el, sokkal jobb lesz majd.

Kevin kb. úgy nézett rám, mint egy bolondra, de én csak nyaggattam tovább, hogy gyerünk már csinálja. Végül rászánta magát, és láss csodát sokkal jobban érezte magát, a végén már úgy nevetett, mint azelőtt. Egy jó darabig még lent hülyültünk a parton, majd visszamentünk a lakásba.

Ahogy Seohyun hazaért, nem találta G.O-t, csak egy cetlit, hogy megbeszélése lesz a srácokkal, de legkésőbb 7-re hazaér és a vacsival is várja meg. Így a lány addig lezuhanyzott, hajat mosott, majd fölvett egy kis farmer rövidgatyát és egy lenge pólót. Amíg várta G.O-t leült tv-t nézni, hátha talál valami izgalmas műsort, de nem jött össze, így a neten böngészett újabb és újabb szupi sminkötletek iránt, mert benevezett egy versenyre. Mikor G.O megérkezett egy lágy csókkal köszöntötte kedvesét.

-Vedd a cipőd, elmegyünk valamerre-mondta a fiú.

-Mégis hová? Éhes vagyunk, inkább vacsorázzunk!

-Csak vedd a cipődet és gyere!

Seohyun fölkapta ballerinacipőjét és a táskáját, majd hagyta, hogy G.O kézen fogva vezesse. A part felé vették az irányt. Egy kis eldugott helyen, egy-két sziklával körülölelve, a lány megpillantott egy plédet és egy kosarat. G.O odavezette Seohyunt.

-Hát ez?

-Meglepi! Egy kis romantika-mosolyodott el G.O, közben kezdett kipakolni a kosárból. Még gyertya is volt ott. Ülj csak le-mondta.

-Úristen, köszönöm szépen! De és ezt most mire föl?-kérdezte a lány.

-Mert szeretlek, azért.

-Annyira uhh, nem is tudom mit mondjak.

-Nem kell semmit-mondta a fiú, majd közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. Hmm, de ne a desszerttel kezdjük-kuncogott G.O, majd kipakolta az ételeket is.

-Mennyi mindent csináltál! Eddig még nem ettem a főztödből.

-Hát most fogsz, és remélem nem utoljára-G.O megfogott egy falatot, majd betette Seohyun szájába.

-Ez isteni!-mondta a lány. Szép nyugisan megették az összes kaját, majd a pokrócra ledőlve nézték az ébredező csillagokat. G.O megfogta Seohyun kezét, jó darabig csak így feküdtek egymás mellett és nézték az eget, majd G.O a lány felé fordult, fölkönyökölt és az arcában gyönyörködött tovább, majd szenvedélyesen megcsókolta, közben elkezdte simogatni a lány karját. Seohyun úgy érezte biztonságban van, ilyen jól még senkivel nem érezte magát és úgy gondolta eljött az idő, hogy megtegye a következő lépést...

Álomból valóság? /25. rész/

Kevinnek eléggé furcsa volt a hangja a telefonban. Nem árulta el, hogy mit tudott meg, azt mondta, minél előbb menjek haza, és ha tudom, Mir-t is vigyem magammal. Fogalmam sincs, mit tudott meg, de valahogy kicsit rossz előérzetem volt. Seohyun észrevette, hogy nem festek valami fényesen, és rákérdezett, hogy mi a baj, hisz az előbb még majd’ kiugrottam a bőrömből, hogy Joon holnap hazajöhet. Buszra szálltunk, hogy hamarabb hazaérjek, közben írtam Mirnek, hogy jöjjön át hozzánk. Mikor leszálltunk Seohyun is jött volna velem, de azt mondtam neki, hogy inkább ne jöjjön, mert ezt előbb a srácokkal együtt kell lerendeznünk. Persze megértette a dolgot, majd elváltunk és ő is hazafelé vette az irányt. A gyomromban pillangók röpködtek az idegességtől, míg fölértem a lakásba. Kevin már várt rám. Nem sokkal később Mir is befutott. Szorosan magamhoz öleltem üdvözlésképp, amit nem tudott mire vélni szegény. Majd a nappaliban leültünk. Kevin velünk szemben helyezkedett el, majd belekezdett mondandójába:

- Nos, először is azzal kezdeném, hogy üdvözöllek bátyó a családunkban-fordult Mir felé, akinek arcára a megdöbbenés ült ki egy pillanat alatt.

- Bá-bátyó?

- Igen - folytattam Kevin mondandóját. Te a testvérünk vagy!

- Kutakodtam kicsit a levéltárban, meg interneten is, régi ismerősöknél, idősebb családtagoknál, régi szomszédoknál, igaz nem sok mindenki tudott hozzásegíteni a megoldáshoz, de szerencsére találtam egy embert, aki mindent tudott. És van még egy ember, aki tud mindenről…. Tehát ez úgy történt, hogy anyu és apu már ismerték egymást, de még nem jártak, csak közös volt a baráti társaságuk. Anyu 20 éves volt, mikor összejöttek. 2 évig voltak együtt, majd valamiért szakítottak, pedig azt hitték, hogy ők a tökéletes pár. Egy kis ideig anyu nagyon maga alatt volt, majd szépen lassan kiheverte és újra elkezdett pasizni. Fuu, de furi így beszélni anyuról~ tette hozzá Kevin~ de folytatom inkább. Megismert egy srácot, és azt hitte szerelmes. 23 éves volt akkor, és hát egy gyenge pillanatában megtörtént a dolog, de nem voltak felkészülve…vagy valami más probléma jött közbe,pontos részleteket nem tudok, mert anyu terhes lett, viszont a srác lelépett, mert csak egy kalandot akart. Mikor anyu megtudta, hogy terhes, egy percet sem tétovázott, abban, hogy megtartja-e a gyereket. Csak sajnos nem a legjobb körülmények között éltek, és egy gyerek nevelése nem 2 fillér. Így nagyapa azt mondta neki, hogy inkább adja nevelőszülőkhöz, akiknek nem lehet gyerekük. Ez a gyerek voltál te, Mir. Nagyapa neked is csinált medált, mikor nekünk csinálta és elküldte a nevelőszüleidnek, hogy adják át neked. Mivel anyu 25 volt, mikor összeházasodtak apuval, mert a szakításuk után később újra összejöttek, nem tudom, hogy apu tudta-e a történteket. De anyut meg tudjuk kérdezni, hogy magyarázza el rendesen a dolgokat - fejezte be Kevin a mondandóját.

- A-akkor ez azt jelenti, hogy én…én a bátyátok vagyok?-kérdezte Mir.

- Igen. Azt – mondtam és megöleltem. Tudom, ezt most nehéz így egyszerre földolgozni neked, de én nagyon örülök!

- Én is!- mondta Kevin, majd odajött ő is és nagyölelésbe kezdtünk.

- Húha, ez most olyan furcsa nekem. Eddig azt hittem árva vagyok, erre most van egy húgom és egy öcsém! Hűűű. Azta. Wáóóó~ Ez nagyon jó érzés - csillant föl a szeme.

Szinte éjszakába nyúlóan beszélgettünk, nevetgéltünk, míg ki nem dőltünk, így Mir is itt aludt nálunk. Úgy 10 óra körül pattant ki a szemem, és rájöttem, hogy elaludtam. Hisz Joont ma engedik ki a kórházból, és én nem vagyok ott. De amint elkezdtem készülődni csöngettek. Ajtót nyitottam. Seungho és Thunder volt az Joonnal.

-          Jaaaj, bocsáss meg elaludtam! - borultam Joon nyakába.

-          Semmi baj. Direkt nem hívtalak reggel, meglepetés lett volna, de rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig szorosan öleltem magamhoz.

-          Na, srácok, ezt majd akkor, ha elmentünk – cukkolt kicsit Seungho.

-          Nézd el nekik, hisz 1 napja nem látták egymást! – cukkolt még jobban Thunder.

-          Nagyon jó kedvetekben vagytok fiúk! – mondtam.

-          Hisz mindenki ép és egészséges, már amennyire – mondta Thunder.

-          Van egy hírünk – szólt közbe Mir.

-          Mondd!

-          Mi hárman testvérek vagyunk! – mutatott körbe Mir – És én vagyok a legidősebb.

-          De nem te nézel ki a legidősebbnek! – tettem hozzá.

-          Naa, ez jó hír! – mondta Seungho.

-          És tényleg nem te nézel ki a legidősebbnek – kuncogott Thunder.

-          Mellesleg hol van G.O? – kérdezte Joon.

-          Seohyunnál van. Gondolom nagyon jól érzi magát, mert kb 3 napja nem is nézett felénk – válaszolta Seungho. De most már hazatolhatná a képét, ne várja meg, míg én megyek érte!

Seungho kicsit mérgesnek tűnt. Senki se akarta ezt a kényszerpihenőt, főleg nem az új album előtt. A leader azóta is tette a dolgát, mindig csinált valamit a bandával kapcsolatban. A menetrendjük is fölborult így, viszont semmit nem akarnak mondani a nyilvánosságnak. Várni kell még az új albumra, bár pontos dátum még nem volt kitűzve, nem lesz feltűnő a csúszás. Rendeltünk pizzát ebédre, nyilván senkinek sem volt kedve most főzőcskézni. Kicsit beszélgettünk, a testvér dologról, meg a srácok menetrendjéről, közben fölhívtam Seohyunt, megkérdezni mi újság, majd szóltam, hogy mondja meg G.O-nak nézzen haza is, mert a kedves leader-shi szétrúgja a hátsóját.

Késő délután elmentek a srácok, Kevin is visszament a Dorm-ba a többi bandataghoz, így ketten maradtunk Joonnal. Ledőltem a kanapéra, fáradt voltam. Semmihez sem volt kedvem, csak egy filmet nézni és bebújni az ágyba. Jooniem vette a lapot. Csinált két bögre teát, én előszedtem egy plédet, betettem egy filmet és betakarózva, ölelkezve ültünk neki filmet nézni. Olyan régen vártam már ilyen pillanatra. Igaz, még nem tértek vissza teljesen az emlékei, de ennél most nem is kellett több. A karjaiban voltam. Ketten voltunk. Tökéletes volt. A film vége felé sikerült elaludnom. Joon óvatosan kimászott mögülem, betakart, elmosta a bögréket, majd elment zuhanyozni. Egy szál törölközőben, vizes hajjal jött ki a fürdőből. Ahogy fölém állt, nedves hajáról egy vízcsepp az arcomra hullott. Felszisszentem. Föl is ébredtem. Kaptam egy puszit az arcomra, majd így szólt:

-   A szobában, az ágyban kényelmesebb lenne, nem?

-   Hááát lehet – ásítottam egyet, majd karjaimmal körülfontam a nyakát és megcsókoltam. Igaz így vizes lett az arcom, de utána letöröltem Joon törcsijében, amit majdnem sikerült lerángatnom róla a nagy törölközés közben.

-   Hékás, ne ilyen hevesen!

-   Bocsi, véletlen volt. De tényleg!! – tettem hozzá.

-   Persze-persze, te kis huncut – mondta, majd elindult a szoba felé, hogy felöltözzön. Utána szaladtam és átkaroltam a derekát, izmos meztelen hátára kapott párapró puszit, amitől a hideg is kirázta, persze jó értelemben. Kezeimet mellkasára csúsztattam, ajd kapott még pár puszit, végül így szambáztunk be valahogy a szobába. Lehuppantam az ágyra, hátamat megtámasztottam a falnál. Joon gyorsan felkapott egy pólót és egy boxert, majd kiment a nappaliba leoltani a lámpát és jött be a szobába. A telefonommal babráltam, majd mellém huppant az ágyra, közelebb csúszott és egy cuppanósat kaptam az arcomra. De ennyi nem volt elég. Nyakamat elkezdte csókolgatni. Nehezemre esett megállítani, de muszáj volt.

-   Ne, most nem lehet – mondtam.

-   Miért nem? – nézett rám kiskutya szemekkel.

-   Hát tudod, most nem lehet. Női dolog.

-   Jaaaa, értem. Kár. De akkor is szeretlek! – mondta, majd kiülve az ágy szélére megigazította papucsát. Kaptam az alkalmon, mögé lépkedtem és belecsusszantam az ölébe. Átkarolt. Pont úgy ültünk, mint amikor először hívtam fel magamhoz. Szorosan ölelt magához, és bújtam, mint egy kisgyerek az anyukájához, majd valami nedvességet éreztem az arcomon. Sír? Fölnézek, és jóra gondoltam. Pár apró könnycsepp gördült végig arcán.

-   Mi a baj? – simítottam végig kezemmel arcán.

-   LeMi, én…én..emlékszem..emlékszem mindenre! – ahogy kimondta ezeket a szavakat szívem gyorsabban kezdett el verni, és örömömben az én szemeimből is potyogtak a könnyek. Hihetetlenül boldog voltam. Megcsókoltam. Egymás arcáról törölgettük a könnycseppeket, közben nevettünk. Joon hátradőlt, mialatt húzott engem is magával és a füle mellett könyökölve értem ágyat. Egymás szemébe néztünk, majd apró és gyors puszikat nyomtam szájára.

-   El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok most! – mondtam csillogó szemekkel.

-   Valamennyire sejtem – mosolygott. De most már ideje lenne aludni.

-   Igazad van.

Elhelyezkedtünk az ágyban, Joon lekapcsolta a lámpát, majd egyből odabújtam hozzá. Így aludtunk el.

Reggel Joon karjaiban ébredtem, örültem, hogy nem álmodtam a dolgot. Miután megvolt a reggeli csók a konyha felé vettem az irányt, majd kulcszörgésre lettem figyelmes. Csak egy személy lehetett az: Kevin.

-Jó reggelt! Mi szél ho-? – de nem tudtam befejezni kérdésemet, mikor megláttam Kevint két bőrönddel.

-Kilépek a U-KISSből!!!

Az államat kerestem a földön.