Álomból valóság? /25. rész/

Kevinnek eléggé furcsa volt a hangja a telefonban. Nem árulta el, hogy mit tudott meg, azt mondta, minél előbb menjek haza, és ha tudom, Mir-t is vigyem magammal. Fogalmam sincs, mit tudott meg, de valahogy kicsit rossz előérzetem volt. Seohyun észrevette, hogy nem festek valami fényesen, és rákérdezett, hogy mi a baj, hisz az előbb még majd’ kiugrottam a bőrömből, hogy Joon holnap hazajöhet. Buszra szálltunk, hogy hamarabb hazaérjek, közben írtam Mirnek, hogy jöjjön át hozzánk. Mikor leszálltunk Seohyun is jött volna velem, de azt mondtam neki, hogy inkább ne jöjjön, mert ezt előbb a srácokkal együtt kell lerendeznünk. Persze megértette a dolgot, majd elváltunk és ő is hazafelé vette az irányt. A gyomromban pillangók röpködtek az idegességtől, míg fölértem a lakásba. Kevin már várt rám. Nem sokkal később Mir is befutott. Szorosan magamhoz öleltem üdvözlésképp, amit nem tudott mire vélni szegény. Majd a nappaliban leültünk. Kevin velünk szemben helyezkedett el, majd belekezdett mondandójába:

- Nos, először is azzal kezdeném, hogy üdvözöllek bátyó a családunkban-fordult Mir felé, akinek arcára a megdöbbenés ült ki egy pillanat alatt.

- Bá-bátyó?

- Igen - folytattam Kevin mondandóját. Te a testvérünk vagy!

- Kutakodtam kicsit a levéltárban, meg interneten is, régi ismerősöknél, idősebb családtagoknál, régi szomszédoknál, igaz nem sok mindenki tudott hozzásegíteni a megoldáshoz, de szerencsére találtam egy embert, aki mindent tudott. És van még egy ember, aki tud mindenről…. Tehát ez úgy történt, hogy anyu és apu már ismerték egymást, de még nem jártak, csak közös volt a baráti társaságuk. Anyu 20 éves volt, mikor összejöttek. 2 évig voltak együtt, majd valamiért szakítottak, pedig azt hitték, hogy ők a tökéletes pár. Egy kis ideig anyu nagyon maga alatt volt, majd szépen lassan kiheverte és újra elkezdett pasizni. Fuu, de furi így beszélni anyuról~ tette hozzá Kevin~ de folytatom inkább. Megismert egy srácot, és azt hitte szerelmes. 23 éves volt akkor, és hát egy gyenge pillanatában megtörtént a dolog, de nem voltak felkészülve…vagy valami más probléma jött közbe,pontos részleteket nem tudok, mert anyu terhes lett, viszont a srác lelépett, mert csak egy kalandot akart. Mikor anyu megtudta, hogy terhes, egy percet sem tétovázott, abban, hogy megtartja-e a gyereket. Csak sajnos nem a legjobb körülmények között éltek, és egy gyerek nevelése nem 2 fillér. Így nagyapa azt mondta neki, hogy inkább adja nevelőszülőkhöz, akiknek nem lehet gyerekük. Ez a gyerek voltál te, Mir. Nagyapa neked is csinált medált, mikor nekünk csinálta és elküldte a nevelőszüleidnek, hogy adják át neked. Mivel anyu 25 volt, mikor összeházasodtak apuval, mert a szakításuk után később újra összejöttek, nem tudom, hogy apu tudta-e a történteket. De anyut meg tudjuk kérdezni, hogy magyarázza el rendesen a dolgokat - fejezte be Kevin a mondandóját.

- A-akkor ez azt jelenti, hogy én…én a bátyátok vagyok?-kérdezte Mir.

- Igen. Azt – mondtam és megöleltem. Tudom, ezt most nehéz így egyszerre földolgozni neked, de én nagyon örülök!

- Én is!- mondta Kevin, majd odajött ő is és nagyölelésbe kezdtünk.

- Húha, ez most olyan furcsa nekem. Eddig azt hittem árva vagyok, erre most van egy húgom és egy öcsém! Hűűű. Azta. Wáóóó~ Ez nagyon jó érzés - csillant föl a szeme.

Szinte éjszakába nyúlóan beszélgettünk, nevetgéltünk, míg ki nem dőltünk, így Mir is itt aludt nálunk. Úgy 10 óra körül pattant ki a szemem, és rájöttem, hogy elaludtam. Hisz Joont ma engedik ki a kórházból, és én nem vagyok ott. De amint elkezdtem készülődni csöngettek. Ajtót nyitottam. Seungho és Thunder volt az Joonnal.

-          Jaaaj, bocsáss meg elaludtam! - borultam Joon nyakába.

-          Semmi baj. Direkt nem hívtalak reggel, meglepetés lett volna, de rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig szorosan öleltem magamhoz.

-          Na, srácok, ezt majd akkor, ha elmentünk – cukkolt kicsit Seungho.

-          Nézd el nekik, hisz 1 napja nem látták egymást! – cukkolt még jobban Thunder.

-          Nagyon jó kedvetekben vagytok fiúk! – mondtam.

-          Hisz mindenki ép és egészséges, már amennyire – mondta Thunder.

-          Van egy hírünk – szólt közbe Mir.

-          Mondd!

-          Mi hárman testvérek vagyunk! – mutatott körbe Mir – És én vagyok a legidősebb.

-          De nem te nézel ki a legidősebbnek! – tettem hozzá.

-          Naa, ez jó hír! – mondta Seungho.

-          És tényleg nem te nézel ki a legidősebbnek – kuncogott Thunder.

-          Mellesleg hol van G.O? – kérdezte Joon.

-          Seohyunnál van. Gondolom nagyon jól érzi magát, mert kb 3 napja nem is nézett felénk – válaszolta Seungho. De most már hazatolhatná a képét, ne várja meg, míg én megyek érte!

Seungho kicsit mérgesnek tűnt. Senki se akarta ezt a kényszerpihenőt, főleg nem az új album előtt. A leader azóta is tette a dolgát, mindig csinált valamit a bandával kapcsolatban. A menetrendjük is fölborult így, viszont semmit nem akarnak mondani a nyilvánosságnak. Várni kell még az új albumra, bár pontos dátum még nem volt kitűzve, nem lesz feltűnő a csúszás. Rendeltünk pizzát ebédre, nyilván senkinek sem volt kedve most főzőcskézni. Kicsit beszélgettünk, a testvér dologról, meg a srácok menetrendjéről, közben fölhívtam Seohyunt, megkérdezni mi újság, majd szóltam, hogy mondja meg G.O-nak nézzen haza is, mert a kedves leader-shi szétrúgja a hátsóját.

Késő délután elmentek a srácok, Kevin is visszament a Dorm-ba a többi bandataghoz, így ketten maradtunk Joonnal. Ledőltem a kanapéra, fáradt voltam. Semmihez sem volt kedvem, csak egy filmet nézni és bebújni az ágyba. Jooniem vette a lapot. Csinált két bögre teát, én előszedtem egy plédet, betettem egy filmet és betakarózva, ölelkezve ültünk neki filmet nézni. Olyan régen vártam már ilyen pillanatra. Igaz, még nem tértek vissza teljesen az emlékei, de ennél most nem is kellett több. A karjaiban voltam. Ketten voltunk. Tökéletes volt. A film vége felé sikerült elaludnom. Joon óvatosan kimászott mögülem, betakart, elmosta a bögréket, majd elment zuhanyozni. Egy szál törölközőben, vizes hajjal jött ki a fürdőből. Ahogy fölém állt, nedves hajáról egy vízcsepp az arcomra hullott. Felszisszentem. Föl is ébredtem. Kaptam egy puszit az arcomra, majd így szólt:

-   A szobában, az ágyban kényelmesebb lenne, nem?

-   Hááát lehet – ásítottam egyet, majd karjaimmal körülfontam a nyakát és megcsókoltam. Igaz így vizes lett az arcom, de utána letöröltem Joon törcsijében, amit majdnem sikerült lerángatnom róla a nagy törölközés közben.

-   Hékás, ne ilyen hevesen!

-   Bocsi, véletlen volt. De tényleg!! – tettem hozzá.

-   Persze-persze, te kis huncut – mondta, majd elindult a szoba felé, hogy felöltözzön. Utána szaladtam és átkaroltam a derekát, izmos meztelen hátára kapott párapró puszit, amitől a hideg is kirázta, persze jó értelemben. Kezeimet mellkasára csúsztattam, ajd kapott még pár puszit, végül így szambáztunk be valahogy a szobába. Lehuppantam az ágyra, hátamat megtámasztottam a falnál. Joon gyorsan felkapott egy pólót és egy boxert, majd kiment a nappaliba leoltani a lámpát és jött be a szobába. A telefonommal babráltam, majd mellém huppant az ágyra, közelebb csúszott és egy cuppanósat kaptam az arcomra. De ennyi nem volt elég. Nyakamat elkezdte csókolgatni. Nehezemre esett megállítani, de muszáj volt.

-   Ne, most nem lehet – mondtam.

-   Miért nem? – nézett rám kiskutya szemekkel.

-   Hát tudod, most nem lehet. Női dolog.

-   Jaaaa, értem. Kár. De akkor is szeretlek! – mondta, majd kiülve az ágy szélére megigazította papucsát. Kaptam az alkalmon, mögé lépkedtem és belecsusszantam az ölébe. Átkarolt. Pont úgy ültünk, mint amikor először hívtam fel magamhoz. Szorosan ölelt magához, és bújtam, mint egy kisgyerek az anyukájához, majd valami nedvességet éreztem az arcomon. Sír? Fölnézek, és jóra gondoltam. Pár apró könnycsepp gördült végig arcán.

-   Mi a baj? – simítottam végig kezemmel arcán.

-   LeMi, én…én..emlékszem..emlékszem mindenre! – ahogy kimondta ezeket a szavakat szívem gyorsabban kezdett el verni, és örömömben az én szemeimből is potyogtak a könnyek. Hihetetlenül boldog voltam. Megcsókoltam. Egymás arcáról törölgettük a könnycseppeket, közben nevettünk. Joon hátradőlt, mialatt húzott engem is magával és a füle mellett könyökölve értem ágyat. Egymás szemébe néztünk, majd apró és gyors puszikat nyomtam szájára.

-   El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok most! – mondtam csillogó szemekkel.

-   Valamennyire sejtem – mosolygott. De most már ideje lenne aludni.

-   Igazad van.

Elhelyezkedtünk az ágyban, Joon lekapcsolta a lámpát, majd egyből odabújtam hozzá. Így aludtunk el.

Reggel Joon karjaiban ébredtem, örültem, hogy nem álmodtam a dolgot. Miután megvolt a reggeli csók a konyha felé vettem az irányt, majd kulcszörgésre lettem figyelmes. Csak egy személy lehetett az: Kevin.

-Jó reggelt! Mi szél ho-? – de nem tudtam befejezni kérdésemet, mikor megláttam Kevint két bőrönddel.

-Kilépek a U-KISSből!!!

Az államat kerestem a földön.