-Mi történt?-kérdezte Kevint.
-HaYoung... HaYoung.... szakított velem...-mondta remegő hangon.
-Miii? Komoly??-kérdezte érhetetlen fejjel Kiseop.
-Igen-szipogott Kevin.
-De hát olyan jól megvoltatok, igaz mostanában volt 1-2 vitátok, de mindig megoldottátok.
-Nem tudom hogy miért. Azt mondta, hogy nem tud már mellettem lenni és hogy kihűlt a kapcsolatunk...
-Persze már, ilyen szánalmas indokkal szakított veled? Akkor meg is érdemli, hogy egyedül maradjon!-mondta mérgesen Kiseop.
-De én szeretem.
-Tudom-tudom-nyugtatta Kiseop Kevint, majd óvatosan magához ölelte. Kiseop ekkor nagyon furcsát érzett valahol a szíve mélyén, de gyorsan elhessegette azt.
-Akarom őt, vissza akarom kapni!!-mondta Kevin.
-Nem, azt nem szabad!-vágta rá gyorsan Kiseop. Most meg kell nyugodnod, aludnod kéne egyet.
-Biztos nem fogok tudni aludni-durcizott Kevin.
-Csinálok neked egy jó forró zöld teát, azt szépen megiszogatod, és alszol!-mondta Kiseop.
-Jó-jó megpróbálom....-lehajtott fejjel ment be a szobába Kevin. Kiseop elkészítette a teát, majd bevitte Kevinnek, mikor odaadta volna neki, Kevin olyan ügyetlen volt, hogy, kicsit kilötyögtette a teát Kiseop ujjaira. Kiseop ekkor hirtelen a szájához kapta mutatóujját, eléggé megsütötte.
-Ne haragudj!!-mondta Kevin, majd fogta Kiseop kezét a szájához húzta és megpuszilta az ujját.
-Hééé, mit csinálsz?-nézett rá Kiseop furcsán.
-Csak adok rá gyógypuszit-mondta Kevin. Várj, hozok valami hideget-mondta, majd kiment a konyhába. Kiseop csak ült és várt, de Kevin nem jött. Kiseop gyorsan kiviharzott a konyhába, hát Kevin ott állt zokogva a pult előtt. Kiseop ekkor hirtelen hátulról megölelte.
-Sajnálom....sajnálom-mondta Kevin, miközben potyogtak a könnyei.
-Semmi baj-nyugtatta ismét Kevint.
-Én semmire se vagyok jó, senkinek sem kellek, már azon se lepődnék meg, ha te itt hagynál-sírt tovább.
-Te butus, ebben nagyot tévedsz-kezdte Kiseop. Nekem nagyon is kellesz, majd szembe fordította magával Kevint és szorosan magához ölelte. Kevin nagyon "kényelmesen" érezte magát Kiseop karjaiban.
-Köszönöm, hogy ilyen jó barátom voltál/vagy/leszel-mondta Kevin, most már nem sírt.
-Ez csak természetes, de....-kezdte volna Kiseop, de nem bírta elmondani.
-De, mi?-kérdezett vissza Kevin.
-Ahh, semmi-mondta Kiseop.
-De én hallani akarom-majd megfogta Kiseop arcát és mélyen a szemébe nézett. Erre Kiseop nem bírta tovább, bocsáss meg, de ezért-mondta, majd megcsókolta Kevint. Ő először azt se tudta, hogy most mi van, de viszonozta a csókot, majd hirtelen észbe kapott, és ellökte magától Kiseop-ot.
-Ezt nem szabad, hisz férfiak vagyunk mindketten-mondta.
-Tudom, de ezt érzem, ezt meg kellett tennem, hogy biztos legyek az érzéseimben-mondta Kiseop.
-Az érzéseidben???
-Igen, ugyanis érzek valamit irántad, ami nem megmagyarázható, és több mint a barátság azt tudom-mondta Kiseop. Kevin csak nézett rá elkerekedett szemekkel.
-De ez akkor sem helyes-mondta.
-Tehetek én ellene, hogy így érzek?? Próbáltam, de nem ment..-mondta Kiseop.
-Próbáltál?? Mióta van ez...?-kérdezte Kevin.
-Úgy lassan 2 hete...-válaszolta Kiseop.
-És mért nem akartál szólni?
-Nem tudom, mert azt hittem ez hülyeség, és nem foglalkoztam vele, de egyszer rátok nyitottam véletlenül, igaz ti nem vettétek észre hál'istennek, de ott már biztosan éreztem a féltékenységet-magyarázta Kiseop.
-Értem-mondta Kevin. És most mi legyen?
-Nem tudom. Te esetleg nem....?
-Nem, én nem érzek semmit-mondta Kevin.
-Rendben, akkor majd holnap kitaláljuk-mondta Kiseop.
-Okés, jó éjszakát-mondta Kevin, majd bement a szobájába. De nem tudott aludni, ott forgolódott az ágyban, folyton Kiseop-on járt az agya. Ránézett az órára, fél kettő... Ahogy egyre jobban gondolkodott, felidézte Kiseop erős és meleg ölelését, majd azt a csókot. Az nem lehet...-mondta magában. De egyszer csak bevillant neki, hogy nemrég álmodott Kiseop-al.
-Ahhh, ezt nem bírom-ült föl az ágyában Kevin. Vajon ő alszik már?-kérdezte, majd csöndben kiballagott, és átment Kiseop szobájába. Odasétált mellé, egy darabig nézte a fiú arcát, majd valami erős érzés arra késztette, hogy megérintse Kiseop ajkait... végül óvatosan megpuszilta. Kiseop erre fölébredt.
-Mit csinálsz?-kérdezte.
-Nem tudok aludni, folyton te és az a csók jár a fejemben. Azt gondoltam, ha én is megcsókollak, akkor mi történik...
-És mi történt?-kérdezte Kiseop csillogó szemekkel.
-Az, hogy szeretnék még...-felelte Kevin.
-Komoly?-erre Kiseop fölült az ágyon, és magához rántotta Kevint, majd ledöntötte az ágyra.
-Várj! Erre nem vagyok még kész-mondta Kevin.
-Rendben-felelte Kiseop. De itt alszol velem?
-Igen, persze-válaszolta Kevin, majd szorosan odabújt hozzá, és így aludtak el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése