-Nem vagyunk ám egyedül!
-Hoppá^^"-jött G.O válasza, majd mindketten elkezdtek nevetni. Olyan jóízűt nevettek ezen, hogy aki eddig nem is figyelte őket, most tuti minden tekintet rájuk szegeződött. Jobbnak vélték, ha most inkább lelépnek.
-Hazakísérlek-fogta meg G.O SeoHyun kezét.
-Rendben-felelte a lány kissé elpirulva.
Már kezdett sötétedni. Az utcát csak a lámpák fénye világította meg. A séta közben G.O elkezdett dúdolni egy dalt. Nagyon romantikus volt az egész dolog. SeoHyun pedig boldog volt, nem gondolta volna, hogy ennél boldogabb is lehet még. Mivel nem forgalmas környéken lakik, így csak pár ember kószált az utcákon. Közben megérkeztek a házhoz, ahol SeoHyun lakása is volt.
-Köszönöm szépen az estét, eddig ez volt a legjobb szülinapom-mondta SeoHyun.
-Nagyon szívesen, máskor is-mondta G.O széles mosollyal az arcán.
SeoHyun szíve ennek hallatán nagyot dobbant.
*Felhívjam a lakásomra? Elég késő van már nem akarok valami kis olcsó nőcskének kinézni. De nem is akarom, hogy máris elmenjen*-gondolta SeoHyun.
*Huh, megkérjem, hogy hagy menjek fel hozzá? De nem akarok ajtóstól rontani hozzá, nem akarom hogy nyomulósnak higgyen*-gondolta közben G.O
Majd még egy darabig ott álltak, egymás kezét fogva, mire G.O megszólalt:
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Leszel a barátnőm?
SeoHyun nagy mosolygás közepette, majd' kiugorva a bőréből mondott igent, majd szinte beleugrott G.O nyakába. Mire a fiú ezt súgta a fülébe:
-Boldog Születésnapot újra!^^
Ez volt SeoHyun legeslegjobb szülinapi ajándéka, amit valaha kapott.
*közben nálam*
Ültünk Joonnal a kanapén, összeölelkezve. Azon gondolkodtam, hogy mit csinálhat a mi kis gerlepárunk^^ Utána eszembe jutott, hogy szerdán lesz az a sajtótájékoztató... és Joonnal meg kell még beszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban.
A csöndet a telefonom csörgése törte meg. Nem volt ismerős a szám, de azért fölvettem. Egy ismerős hang szólt bele: MinMi unnie volt az. Mondta, hogy holnap szeretne velem találkozni, egy kicsit beszélgetni. Meg is beszéltünk délután 2-re a találkát, egy kis nyugis kávézóban.
Ránéztem Joonra, de fáradtnak tűnt, így inkább holnapra hagytam a beszélgetést. Föl akartam állni, hogy hozzak egy kis innivalót, de ő hirtelen megragadta a kezem és visszarántott az ölébe, én meg csak pislogtam, hogy most mi van O.o Megölelt és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy szeretetvágyát. Látva a reakciómat, csak ennyit mondott:
-Ez már úgy hiányzott. Szeretlek, és ennyi. Nincs más oka.
Én meg csak ott ültem az ölében, szótlanul és mosolyogva, majd izmos mellkasára hajtottam a fejem, pont úgy, miután először együtt voltunk.
-Miért indultál az előbb?-kérdezte.
-Innivalóért-feleltem.
-Majd én hozok-mondta és kiment a konyhába.
Addig kényelmesen, és picit szexi pózban elhelyezkedtem a kanapén, utalva arra, hogy mennyire kívánom őt.
Megállt a kanapé mellett, elhintett egy kacér mosolyt, majd leült a földre, megcsókolt, közben elkezdte simogatni a hasam, utána már a pólómat is fölhúzta és a csupasz pocimat csókolgatta. Tudta nagyon jól, hogy csikis vagyok, mégis folytatta tovább, mert szerettem mikor ilyen gyengéd és figyelmes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése