Álomból valóság? /19.rész/

Nyugtalanul aludtam az éjjel, rosszat is álmodtam, így hamar fölkeltem. Csöndben voltam, SeoHyun még nagyban húzta a lóbőrt a kanapén. Nem szoktam kávét inni, de most csináltam egyet magamnak. Igazából nem emlékeztem az álmomra, de szörnyen rossz érzés volt bennem egész reggel. Elmentem futni. Sose futok reggelente, sőt utálok futni, de ez most kifejezetten jól esett. Visszaérve barátnőm már fönt volt és elkerekedett szemekkel konstatálta, hogy velem meg mi történt, hogy futni voltam. De SeoHyunnak más is feltűnt és meg is kérdezte, hogy mi a baj.

-Csak rosszat álmodtam, és a furcsa érzés nem akar elmúlni-feleltem.

-Csináljuk tovább a plakátot, aztán majd elmúlik. Vagy felőlem táncolhatsz is, összeállíthatod a koreográfiát, én addig csinálom majd a többit!-mondta.

-Jó, akkor nem bánod, ha egy kis időre egyedül hagylak?-kérdeztem.

-Nem, nyugodtan menjél. Itt maradok és folytatom a plakátot, meg a szórólapokat-mondta SeoHyun.

Átöltöztem, magamhoz kaptam a táncos cuccaimat és elmentem a közeli edzőterembe, ahol volt egy kisebb tükrös táncterem is. Nekem tökéletes volt, és mióta itt lakom, mindig ide járok. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. Felajánlották, hogy ha van időm, tarthatnék táncórákat is. De most ezt a lehetőséget pihenni hagytam egy darabig. Igaza volt SeoHyunnak. Ahogy a koreográfiára koncentráltam, minden rossz gondolat eltűnt belőlem, kitáncoltam magamból mindent. Mikor visszaértem lezuhanyoztam, összedobtam egy kis ebédet, SeoHyunnak meg mondtam, hogy pihenjen, mert ’leszakad’ a karja a szórólapgyártástólXD

Hamar eltelt ez a pár hét. Többször is találkoztunk MinMivel, megnéztük a helyszínt, rendezkedtünk még egy darabig, hogy minden tökéletes legyen. T.O.P is többször megfordult felénk. Néha nagyon is jól elvoltak MinMivel…úgy kellett odaszólnom, hogy most munka van.XD Nagyon nézegette a helyszínt ő is, meg sokat sugdolózott pár ott dolgozóval, szerintem készül valamire. Lehet, hogy lánykérés lesz? Örülnék neki, olyan szép párt alkotnak, és nagyon jól megértik egymást. Hál’istennek őket nem környékezi úgy a média, meg semmi pletyka.

Szétosztogattuk a szórólapokat, utolsó héten pedig elkezdődtek a nagyobb munkálatok, mint például a színpad fölállítása és dekorálása, székek kipakolása, minden ilyen rendezkedős dolog. Pénteken már nem csináltunk semmit, délelőtt elvégeztük a nagy ellenőrzést, végül beültünk MinMivel és SeoHyunnal egy kávézóba, hogy eddigi munkánkat kicsit megünnepeljük.

Délután beszéltünk a srácokkal, és csak szombat délután érkeznek, csúsznak egy kicsit. A kis fellépésük úgyis este lenne, úgyhogy ez a kis késés belefér. Volt vészforgatókönyvünk, ha esetleg a fiúk nem érnének ide, de reméltük, hogy nem kell használnunk.

Eljött a nap. Reggel már viszonylag korán ott voltam. Megnéztük a megnyitót, majd MinMi tartott egy kisebb beszédet, utána kezdődtek el a jó programok. Először az én táncom volt műsoron. Nagyon jól sikerült a fellépés, mindenkinek tetszett. Utána jöhetett a közös tánc, közben SeoHyun arcfestő részlege folyamatosan működött. Nagyon kis bulis sminkeket csinált a gyerekeknek. Mialatt pihentem és a meglepetés produkcióm előtt lement pár bemutató még, meg hagyományos koreai hangszeres előadás is volt. Késő délután következett a meglepi produkcióm, de előtte még T.O.P odajött hozzám, hogy előtte hagy kérje el a színpadot kicsit. Az izgatott arckifejezéséből már tudtam mire készül. MinMi volt a műsorvezető is közben és kicsit meglepődött, hogy miután engem konferált föl szerelme jelent meg a színpadon. T.O.P kikapta a lány kezéből a mikrofont és belekezdett egy kis beszédbe, aminek a végén letérdelt MinMi elé és egy kis dobozkát vett elő, majd így szólt: megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? A lány csak ámult és remegő hangon, de boldogsággal teli mondott Igen-t. Mindenki nagy éljenzésben és tapsviharban tört ki. Utána alig mertem a színpadra lépni, ilyen esemény után. :D A meglepi előadásom a Rain-Rainism dance coverem volt. Szereztem egy-két háttértáncost is magam mellé, így még jobban mutatott. A közönség nagyon élvezte, mi is kaptunk hasonló tapsvihart, mint MinMiék. Fáradtan jöttünk le a színpadról, majd hirtelen SeoHyun termett előttem fal fehér arccal.

-Mi történt? Mintha szellemet láttál volna-mondtam.

-LeMi…a..a fiúk….-habogta SeoHyun.

-Mi van a fiúkkal?-kérdeztem aggódva arca láttán.

-….a fiúk….-még mindig csak habogott.

-Mondd már!!!-szóltam rá.

-Egy részeg sofőr..és..pont a fiúk kocsija felé…és….összeütköztek….-közben elkezdtek potyogni a lány könnyei.

-Ho-hogy micsoda??? Mondd, hogy ez nem igaz!! Mondd!!! Kitől tudod??-tört ki belőlem.

-A menedzser hívott, és fölvettem a mobilod, gondoltam fontos lehet….-mondta  SeoHyun. Ő nem indult el a fiúkkal ide, csak később jött volna….

-És a fiúkkal mi van?? Kórház? Hova vitték őket? Tudni akarom!!!

-A nagy kórházban vannak, nem tudok róluk semmit-válaszolta SeoHyun.

Közben MinMi és T.O.P is odajöttek hozzánk, és GD is feltűnt.

-Oda kell mennem!

-Így nem vezethetsz!-mondta MinMi.

-Majd én elviszlek!-ajánlotta fel GD.

-Rendben, induljunk!-mondtam. Magamhoz kaptam a cuccaimat és elviharzottunk GD-vel a kórház felé. Az úton belőlem is kitört a sírás. GD nem is próbált nyugtatni, tudta, úgysem sikerülne, inkább arra koncentrált, hogy minél előbb ott legyünk.

-Tehát ez volt az álmom akkor…és én nem tudtam rendesen értelmezni a jeleket-mondtam.

Ahogy odaértünk a kórházhoz, rohantam is a recepcióhoz, hogy hol vannak a fiúk. Tudom, hogy nem szép dolog kórházban futkározni, de ez sürgős volt. A folyosó elején megállítottak, vagyis a menedzser kapott el, hogy nem mehetek tovább, még tartanak a vizsgálatok. Időközben GD is odaért, és most már nyugtatott erőteljes sírógörcsömből. Szorosan magához ölelt, de nem tudtam teljesen lenyugodni. Úgy fél vagy ¾ órát ülhettünk ott, mikor végre kijött az orvos, és közölje a hírt: Seungho, Thunder kisebb sérülésekkel megúszta, G.O-nak a karja tört el. Joon és Mir kómában vannak.