-Yuhúúú, én tudtam!!!-ujjongott Thunder. Naggggyon örülök!!!
-Tudtad egy fenét-mondta Mir. Seungho és G.O pedig csak mosolyogtak. Aztán mindannyian a menedzserre néztünk...
-Hm...-kezdte a menedzser. Erre nagyot nyeltem, és megszorítottam Joon kezét, aki a fülembe súgta hogy "Nyugi!"
-Hány éves vagy?-kérdezte a menedzser.
-22-feleltem.
-És tulajdonképpen mivel is foglalkozol?-kérdezett ismét.
-6 éve vagyok hivatalosan is táncos, háttértáncos. Az elmúlt másfél évben pedig modellkedésre is felkértek. Legutóbb a Vogue Magazinhoz.
-Értem. Valahonnan nagyon ismerős nekem...-kezdett el gondolkodni. Megvan!-csapott a tenyerébe. Magát láttam egy két oldalas cikkben egy újságban, aztán több újságban is, azzal a tánceseménnyel kapcsolatban, ugye?-kérdezte.
-A jótékonysági táncnap?-kérdeztem.
-Igen az-válaszolta. Akkor jó az arcmemóriám. Gratulálok ahhoz a rendezvényhez, úgy tudom sok pénzt gyűjtöttek az árva gyerekeknek-mondta. Ekkor már megkönnyebbültem kicsit.
-Igen, sok pénz gyűlt össze-mondtam.
-Elnézést a vallatásért, de tudnom kell, hogy a "fiam" jó kezekben lesz-e-mondta mosolyogva.
-Nem kell félnie-feleltem én is mosolyogva.
-Nah, akkor kezdhetjük a forgatást!! Mindenki a helyére!!-kiáltott egyet.
-Huh-olyan nagyot sóhajtottam, hogy a fiúk mind elnevették magukat, majd én is nevettem egyet.
-Fiúk!!!-kiáltotta a rendező. A srácok gyorsan észbe kaptak, majd mentek a kamerák elé, előtte Joon még megölelt és nyomott egy puszit az arcomra. Jó volt bepillantani a kulisszák mögé, miközben forgattak. Nagyon jó hangulatban telt el az a pár óra. Egyszer csak odaállt mellém a menedzser és elkezdtünk beszélgetni.
-Örülök, hogy Joon most ilyen boldog-kezdte. Az előző évben kevésszer láttam ilyennek.
-Miért? Ha szabad kérdeznem.
-Nagyon nehéz éve volt. Az volt neki a legrosszabb, mikor a barátainak nevezett egyének cserben hagyták, "elárulták" őt. És mégis képes volt mosolyogni a kamerák előtt, és erősnek mutatta magát.
-Ez komoly??O.o-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Igen, így volt, csak erről nem tudott beszélni a médiának, bár bevallom örülök neki, hogy ezt nem szagolta ki a média. Egyedül a srácokkal volt képes ezt megosztani, ezzel még szorosabbra fűzve a köteléket közöttük.
-Huh, kemény lehetett. Láttam rajta én is, de nem akarta elmesélni nekem-mondtam.
-Ne vedd sértőnek, ha nem mondta el.
-Eszem ágában se volt-kezdtem. Majd ha úgy gondolja, hogy szeretné velem megosztani, akkor meghallgatom. Nem akarok ráerőltetni semmit-mondtam.
-Ezt örömmel hallom. Akkor bátran rád bízom!-mondta.
-Köszönöm. Mellette leszek, bármi is történik-mondtam. Ezt a menedzserbá egy széles mosollyal kísérte.
Közben nem is vettük észre, hogy így elrepült az idő, már fél 10 volt.
-Jól van fiúk, mára elég volt-szólt a rendező. Pakolás, indulás haza, pihenjetek, holnap reggel folytatjuk.
Mindenki egy "Szép munka volt" mondattal búcsúzott. Joon széles mosollyal és persze fáradtan jött oda hozzám.
-Mi újság, hogy tetszett?
-Jó volt, ügyesek voltatok-feleltem, majd nyomtam egy puszit a szájára. Közben Thunder jött oda hozzánk.
-LeMi!!!! Jössz velünk inni egyet?-kérdezte nagy mosollyal.
-Na, de Thunder....-szólt G.O a háttérből.
-Szívesen mennék, de ma nagyon elfáradtam-mondtam. De ígérem, hogy máskor bepótoljuk!
-Óó, rendben-válaszolta.
-Nah, akkor mi megyünk is-mondta Seungho. Joon, téged ma nem kell hazavári, ugye?-kérdezte Seungho kis huncut mosollyal közben rám pillantott. Erre elmosolyodtam.
-Hyung, szerintem ez fölösleges kérdés volt-kuncogott közben Mir.
-Jah, tényleg, bocs-nevetett Seungho. Mi akkor léptünk is.
Thunder még gyors megölelt, és külön is elköszönt tőlem.
-Végre elmentek-mondta Joon.
-Jaaj, hagyjad már-legyintettem. Thunder nagyon aranyos.
-Hohóóó, még a végén ellop tőlem.
-Hááát-mondtam mosolyogva.
-Héééé!!!-közben azzal a szúrós tekintetével nézett rám, majd magához húzott és megcsókolt. Nem adlak senkinek!!!
-Örülök neki-mondtam. De én sem adlak ám senkinek!! Nah, indulhatunk haza?-kérdeztem.
-Hozzád?
-Igen hozzám.
-A legnagyobb örömmel-felelte Joon mosolyogva.
Mire hazaértünk a lakásomra, már olyan fél 11 lehetett.
-Hűű-ámult Joon a nappaliba érkezve. Ez nagyon tetszik nekem!!
-Örülök, hogy tetszik-mondtam. Körbevezettem a lakáson, megmutattam neki mindent.
a fürdőszoba
A hálószobámat hagytam utoljára, direkt húztam a fejét.
-Hát eddig nagyon tetszik minden, de én kíváncsi lennék a hálószobádra is-mondta mosolyogva.
-Azt gondoltam-mondtam, majd megfogtam a kezét és bevittem a szobámba. Nem valami nagy szám, kis egyszerű, alap színekkel-mondtam.
-Nekem nagyon bejön-mondta, majd lehuppant az ágyamra.
-Héééé!! Az az én ágyam!-mondtam. El tudod képzelni, hogy még egy pasit se engedtem be a hálószobámba? A nappalinál tovább nem mehettek.
-Ohh, akkor ezt vegyem megtiszteltetésnek?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Háát, vedd annak, igen. Te különleges személy vagy számomra-mondtam kicsit elpirulva.
-Gyere ide-mondta, majd felém nyújtotta a karját. Odamentem hozzá és beleültem az ölébe, majd szorosan magamhoz öleltem, ő is ugyanolyan szorosan ölelt, majd ezt suttogta a fülembe:
-Szeretlek!!
-Én is szeretlek-mondtam és megcsókoltuk egymást, közben nagyon boldog voltam.
-Tudod az a dolog, amiért szomorú voltam, vagyis hát eszembe jutott, elmeséljem?-kérdezte.
-Nem muszáj-mondtam neki.
-De szeretném megosztani veled-mondta.
-Rendben, akkor hallgatlak-válaszoltam. Elkezdte mesélni, mivel már a menedzserbá is nagy vonalakban elmondta hogy mi volt, úgy gondoltam, hogy meglepetés nem érhet. De nem így volt. Olyan dolgokat mesél, hogy csak ámultam és bámultam. A vége felé már könnyes szemmel néztem rá, de nem akartam hogy észrevegye, ezért a mellkasára hajtottam a fejem, de hirtelen könnycseppeket éreztem az arcomon végigcsordulni. Nem az enyémek voltak, Joon kezdett el sírni.
-Sajnálom-mondta, és pityergett tovább.
-Nem baj, csak nyugodtan-mondtam, majd még szorosabban átkaroltam. Légy erős, te most nem sírhatsz-mondtam magamban. Mikor kisírta magát a szentem hosszan megcsókolt és megköszönte hogy kiönthette nekem a szívét és hogy végre sírhatott, most már minden könnyebb lesz.
-Kérsz valamit enni?-kérdeztem.
-Igen-mondta.
-Akkor gyere, nézzük mit találunk a hűtőben-mondtam, majd megfogtam a kezét és kimentünk a konyhába. Olyan éjfél lehetett mire ágyba kerültünk. Egymás felé fordulva feküdtünk, majd sokáig csak mélyen egymás szemébe néztünk, közben simogatta az arcom. Mikor már csukódott a szemem, közelebb húzódtam hozzá, ő átkarolt, az arcomat szinte beletemettem a nyakába, majd így aludtunk el...
Jó lett nagyon :D <3
VálaszTörlés