2012. február 21., kedd

Álomból valóság? /11.rész/

-Na, akkor kezdjük a játékot!-szólt Seungho. LeMi és Joon álljatok a szőnyeg két oldalára!
-De Hyung, így nem lesz mókás, ha csak ketten játszanak-mondta Thunder.
-Jó lesz az, majd figyeld meg!-mondta G.O
-Kezdem!-szólt Seungho, majd pörgetett. LeMi, jobb láb piros; Joon bal kéz sárga-mondta.
Nagyon jók voltunk Joonal, igaz már jól össze voltunk gabalyodva, de még bírtuk, mi akartunk nyerni. Egy pörgés után sikerült úgy helyezkednünk, hogy én voltam alul, ő fölöttem velem szembefordulva. Az egyik lábammal eléggé nyújtózkodnom kellett, a másikat meg szorosan magam alatt kellett tartanom, a két kezemmel pedig pont tudtam viszonylag rendesen támaszkodni. 
-De jó, hogy ilyen hajlékony vagyok-mondtam.
-Hehe, én is-mosolygott Joon. 
-Ennek így sose lesz vége....-nyavalygott Thunder. 
-10 percnél többet nem lehetnek ott, úgyhogy nemsokára vége-mondta Mir. 
Következő forgatásnál Joonak az egyik lábát eléggé föl kellett nyújtania, már majdnem spárgában volt, a másik lábát így jobban a derekam köré tudta fonni, közben a csípőnk szorosan összeért. Erre összenéztünk és elmosolyodtunk, majd Joon rám kacsintott, egyszer-kétszer megmozdította a csípőjét, én pedig sóhajtottam egyet, majd elnevettem magam. 
-Hé, srácok ezt nem most kéne-szólt G.O
-Nem a hálószobában vagytok...-mosolygott Mir. 
-Mi is itt vagyunk ám!-mondta Seungho.
Thunder csak röhögött, Seohyun meg mosolyogva, kissé elpirulva nézte az eseményeket. A végén már úgy össze voltunk gabalyodva, hogy mozdulni se bírtunk, de hál' istennek már csak pár másodperc volt hátra, hogy leteljen az idő. 
-Jó, vége, letelt a 10 perc-szólt Mir. 
-Végre!-fújtuk ki magunkat Joonal, majd úgy ahogy voltunk elengedtük magunkat és lehuppantunk a földre. A többiek hangos nevetésben törtek ki, én pedig nyomtam egy puszit Joon szájára. Nagy nehezen lemásztunk a szőnyegről és felültünk Seungho mellé a kanapéra. 
-Most jöjjön a Thunder-Mir páros!-mondtam.
-Oké!-örvendezett Thunder. 
Szinte ilyen eredményre számítottunk mindannyian: nem bírták sokáig, olyan 4-5 perc volt amit talpon bírtak tölteni, mert amint egy kicsit is közelebb kerültek egymáshoz elröhögték magukat, és egy ilyen jól sikerült röhögés után  el is dőltek, mint a dominó. 
-Ahh, mért röhögtél Thunder?-kérdezte Mir. 
-Nem tudom, csak úgy jött-nevetett még mindig Thunder. 
-Nah, fiúk, ti már nem nyerhettek-mondta Seungho. Most jöjjön akkor Seohyun és G.O 
Seohyun elpirulva nézett G.O-ra mikor ott álltak a szőnyeg két szélén. 
-Áh, teszek be valami zenét-mondtam. Hátha segít Seohyunak jobban feloldódni. Persze milyen zenét tettem be: MBLAQ-et. Ráadásul az Oh Yeah volt az első, én Joonal meg Thunderel elkezdtem énekelni halkan, meg valami táncféle dolgot imitáltunk. 
Kicsit nehézkesen indult be a játékuk, de 4-5 pörgetés után már Seohyun is jókat nevetett egy-két pozitúrán. Végül ők is valami hasonló helyzetben álltak meg, ahogy én Joonal, csak G.O a kezével "ölelte" Seohyunt. 
-Basszus, begörcsölt a lábam! Nem bírom tovább..-mondta Seohyun.
-Ne ess el! Ne ess el!-mondta G.O mosolyogva. Mennyi van hátra-nézett Seungho-ra.
-Még 2 és fél perc-válaszolt Mir. 
-Kibírod?-nézett Seohyunra G.O
-A-a, nem hiszem, bocsi-mondta Seohyun, majd épp esett volna el, de G.O gyorsan elkapta Seohyunt és magára rántotta, így ő esett a földre és nem a lány. Arcuk pár centire állt meg egymástól és közben mélyen egymás szemébe néztek. 
-Nézd, nézd, nézd!!-böktem oldalba Joont. 
-Hohó, alakulnak a dolgok-nevetett. 
-Khm-khm-köszörülte meg a torkát Seungho.
-Öhm, bocsi-mondta Seohyun, majd Mir fölsegítette G.O-ról.
-Nem-nem, én bocsi-mondta G.O
*csend* 
-Akkor most énekeljünk!!! És táncoljunk!!!-törte meg a csendet Thunder. 
-Én benne vagyok!-mondtam és föntebb tekertem a hangerőt a lejátszón. Épp a Stay ment. 
-Gyere LeMi, táncoljuk el!-nyújtotta felém a karját Joon.
-De tudod, hogy még mindig nem tudom...-mosolyogtam rá.
-Akkor most megtanítjuk!-mondta Thunder. Seohyun unnie, benne vagy?
-Persze, szívesen megtanulom-válaszolta. 
-G.O gyere mutasd unnienak!-mondta Thunder. 
-Repülök is-mondta G.O, majd letette a boros poharat a kezéből. 
Táncolgattunk egy jót, sokat röhögtünk, énekeltünk, nagyon jól éreztük magunkat, mintha már ezer éve ismernénk egymást, úgy viselkedtünk. 
Joon hirtelen megfogta a kezem, és kiosontunk az erkélyre. 
-Ma is nagyon jól érzem magam-mondta, közben hátulról átölelt, a fejét pedig a vállamra tette. 
-Igen én is! Örülök, hogy megismertelek benneteket!!-mondtam, majd megpusziltam az arcát.  Különösen Téged! Szeretlek-mondtam és megcsókoltam. 
-Hmm, ez nagyon jó volt-mosolyodott el a csók végén, majd csak bámultuk tovább a csillagos eget. Mielőtt visszamentünk Joon még megcsókolt, csak közben Mir jött ki az erkélyre. 
-Hopsz, bocsi-mondta.
-Semmi baj, már épp be akartunk menni-mondtam, majd Joonal kézen fogva mentünk be. Épp arra értünk be, hogy G.O énekel Seohyunak. Seungho mutatta, hogy halkan menjünk be, mert most éppen "udvarlás" történik^^ Mikor befejezte megtapsoltuk. 
-LeMi kérhetnék egy kis vizet?-kérdezte Seohyun. A nagy táncikálásban kimelegedtem. 
-Persze, gyere velem a konyhába-mondtam, majd megfogtam a kezét és "kihúztam".  
-Hú, nagyon jól érzem ma este magam!-mondta mosolyogva.
-Képzelem is!-mondtam. Hisz itt van G.O is....
-Igen-csillant föl a szeme. És annyira helyes, meg jó hangja van és áááá azt hiszem belezúgtam. 
-Hehe, gondoltam-kuncogtam kicsit. 
Közben G.O is kijött a konyhába, de Mir egyből kapcsolt és kihívott a konyhából.
-LeMi noona idejönnél, kérlek?
-Már repülök is!-mondtam. 
Így Seohyun és G.O ott maradtak kettesben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése