-Muszáj, le kell forgatnunk az MV-t-felelte Dongho.
-Tudom...de annyira hiányozni fogsz!!-mondta a lány és belecsókolt a nyakába.
-Ahhh, nekem ez fog hiányozni nagyon-mondta a fiú, majd szenvedélyesen megcsókolta a lányt.
-Csak ez??-nézett rá elkerekedett szemekkel.
-Persze, elsősorban Te fogsz nekem hiányozni-mondta Dongho.
-Ilyen hosszú ideig még sose voltunk távol-mondta Sofi.
-Hát igen, de itt leszek a "szomszédos" országban....
-De mégis olyan távolinak tűnik-mondta a lány lehajtott fejjel.
-Valahogy bírjuk ki ezt az egy hónapot!-mondta Dongho.
-Muszáj lesz... és holnap délután indulsz....
-Igen, de addig....
-Addig mi??
-...van egy szabad esténk^^-mondta Dongho mosolyogva.
-Ohh, értem. És mit tervezel?-kérdezte Sofi.
-Hááát nem is tudom....-kezdte Dongho huncut mosollyal. Arra gondoltam elmehetnénk valahova vacsorázni, azután meg jöhet bármi.
-Hmm, jól hangzik. Elegáns étterem lesz?
-Persze!! Úgyhogy valami kis dögös, mégis elegáns rucit vegyél föl!-mondta Dongho.
-Rendben! Mikor és hol találkozzunk?-kérdezte.
-Jövök érted fél 7-re, jó lesz?-kérdezte a fiú.
-Igen, persze. Addigra elkészülök-válaszolta a lány.
Majd egy csókkal váltak el egymástól. Sofi nagyon izgatott volt az este miatt. Vagy 4-5 ruhát fölpróbált...
Végül egy kék ruhánál maradt.
Miután megvolt a zuhanyzással megcsinálta a haját, kisminkelte magát és fölvette a tuhát, majd belebújt a cipőbe is.
-Tökéletes-mondta. Huh, mennyi az idő?-nézett gyorsan az órára.
Még volt negyed órája, így szépen kisétált a nappaliba és várta Dongho érkezését.
A fiú is nagyon izgatott volt, vagy háromszor megnézte hogy minden fontos dolog megvan-e és minden rendben van-e. Majd beszállt a bérelt limuzinba és elindult Sofihoz. Pontosan érkezett, se előbb, se hamarabb. Kiszállt a kocsiból és becsöngetett a lányhoz. Sofi izgatottan nyitott ajtót.
Donghonak majd' leesett az álla, mikor meglátta a lányt. Kellett neki pár másodperc mire észhez tért.
-Szia!-köszönt Sofi mosolyogva.
-Sz..sz..szia-nyögte ki nagy nehezen Dongho, közben nagyokat nyelt. Wow, gyönyörű vagy!!-mondta a fiú, majd egy szál kék rózsát nyújtott át a lánynak.
-Köszönöm!-mondta a lány. Pont megy a ruhámhoz-mosolygott.
-Igen...-mondta és megcsókolta a lányt. Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen, mehetünk-felelte Sofi és beültek a limuzinba. Hűűű, ez miért van?
-Majd meglátod!-titokzatoskodott Dongho.
Mikor megérkeztek az étteremhez Dongho úriember módjára kinyitotta Sofinak az ajtót, majd besétáltak a helyiségbe. Az egész hely csak az övék volt. Mint később kiderült Dongho egyik ismerőse az étterem tulajdonosa, és odaadta nekik a helyet. Meglepetésnek egy hegedűs férfit is küldött nekik, csak hogy még romantikusabb legyen az este. A vacsora közben nagyon jól érezték magukat, az elmúlt 2 évről beszélgettek, amit együtt eddig eltöltöttek. A desszert után Dongho belekezdett a "beszédébe":
-Ma este azért is akartam hogy így találkozzunk, mert meg szeretnék veled beszélni egy dolgot. 2 éve, hogy együtt járunk. Gyönyörű két év volt eddig, és az egyik fő oka ennek az estének az a következő kérdésem: drága Sofim, lenne kedved összeköltözni velem?
-Persze! A legnagyobb örömmel!-mondta Sofi széles mosollyal, majd szinte a fiú nyakába ugrott örömében.
-Ennek örülök!-mondta Dongho, majd megcsókolta.
Mikor befejezték a vacsorát felmentek a fiú lakására. Bontottak egy üveg pezsgőt, amivel megünnepelték a döntésüket, majd leültek a kanapéra beszélgetni még egy kicsit. Nem tartott sokáig a beszélgetés, mert Dongho nem bírta tovább, elkezdte csókolgatni Sofit, közben ledöntötte a lányt a kanapéra. A fiú lassan csúsztatta fölfelé a kezét a lány combján, majd benyúlt a ruhája alá és így szólt:
-Le kéne venned a ruhát, kényelmesebb lenne, nem?-mosolygott közben.
-Már épp akartam-felelte Sofi nevetve. De te is megszabadulhatnál attól az öltönytől^^
Bementek a hálószobába, levették ruháikat, majd egy szenvedélyes éjszakát töltöttek el együtt.
Reggel ölelkezve ébredtek, de egy kicsit szomorúak is voltak, mert Donghonak ma kell elmennie.
-Hidd el gyorsan eltelik az az egy hónap!-mondta a fiú és megcsókolta a lányt.
-Remélem is*-*
Délután elváltak egymástól és kezdetét vette a várakozás. Állandóan csak egymásra gondoltak...
Mikor letelt az egy hónap Dongho kapott két hét szabadságot, így támadt is egy nagyszerű ötlete. Széles mosollyal az arcán ment haza.
-Szia Szerelmem!-köszöntötte a lányt egy nagyon szenvedélyes csókkal.
-Szia Édes!-felelte Sofi, majd szorosan magához ölelte Dongho-t. Mostantól nem engedlek el egy jó darabig!
-Nem is kell, ugyanis kaptam 2 hét pihenőt-újságolta Dongho.
-Tényleg?-csillant föl Sofi szeme.
-Igen és már ki is találtam egy nagyon jó dolgot!
-Mit? Mit?-kérdezte a lány kíváncsian.
-Te és én ezt a két hetet a tengerparton fogjuk tölteni!
-Juj, de jó lesz!!! Két hét veled a tengerparton egy álom lesz!!-örvendezett a lány.
-Pakolj össze, 2 nap múlva indulunk!
Sofi örömében ott a nappaliban "leteperte" Dongho-t >__<
2 nap múlva el is indultak és gyönyörű két hetet töltöttek el, szenvedélyes éjszakákkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése