Utána összekulcsoltuk a kezünket és közelebb húztuk magunkat egymáshoz, majd egy kis csókkal fejeztük be ezt a manővert. Ekkor Joon hirtelen magához ölelt, majd háttal fordított magának, és átölelt, arcát szorosan az enyém mellé tette a vállamra.
-Tudod, hogy ezt már milyen rég ki akartam próbálni?-mondta Joon.
-És eddig mért nem tetted?-kérdeztem.
-Mert nem volt olyan lány, aki megérdemelte volna-mondta mosolyogva.
-Akkor ez azt jelenti, hogy én különleges lány vagyok számodra?
-Igen azt!-felelte.
-Köszönöm-mondtam, majd megcsókoltam, közben a karjait még szorosabbra kulcsoltam magam körül. Ami még maradt hab a vízben, azzal elkezdtem játszani, közben Joon megkereste a szivacsot és elkezdte mosni a hátam, majd a karomat is. Mikor végzett még közelebb húzott magához, nem engedte, hogy most én jöjjek.
-Szeretlek-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek-mondtam neki. Ekkor szenvedélyesen megcsókolt, majd elkezdett simogatni... Az események megint követték egymást, csak egymásra tudtunk koncentrálni, semmi másra nem figyeltünk. Ismét gyönyörű perceket éltünk át. és persze Jooniem szokásához híven, egy szenvedélyes csókkal tett pontot az i-re^^
Utána én is lemostam őt, de a hasánál megint sok időt töltöttem. Egyszerűen nem tudtam, csak pár húzással elsiklani fölötte, valami késztetést érzek mindig, hogy szinte egyenként megsimítsam a kockáit.
Észre se vettük, hogy majd' 2 órát töltöttünk a vízben. Mikor kiszálltunk beleburkolóztam a törölközőbe, mert úgy már egy picit fáztam, Joon csak simán a derekára tekerte a törcsit. A hajáról a vízcseppek végigfolytak izmos mellkasán, majd a hasán. Én a szememmel követtem a vízcsepp útját, 3-4 csepp után már nem fáztam^^ Úgy ahogy voltunk, törcsiben kiballagtunk a szobába, észre se vettük, hogy Mir közben fölébredt, és a szekrényben lévő medált hasonlította össze a sajátjával. Mikor kimentem egy pohár vízért, akkor vettem észre, hogy Mir mit csinál.
-Ööö, Mir, mit művelsz?-kérdeztem.
-Ahh, semmit, csak megnéztem megint a medálod-válaszolta.
-Aham ,értem. És mi van a másik kezedben?-kérdeztem ismét.
Mir nem szólt semmit, csak kinyújtotta a kezét, benne az ő medáljával.
-Ezt láttam a nyakadban, mikor betakartalak-kezdtem. Hogy lehet, hogy neked is van ilyened?-kérdeztem.
-Nem tudom. Nevelőszülőknél nevelkedtem, de azt mondták, hogy ez már akkor nálam volt, mikor magukhoz vettek.
-Értem. De ez akkor is érdekes-mondtam. Beszéljük meg ezt inkább reggel, jó?
-Persze-mondta.
-Ne hozzam ki neked a matracot? Ne a földön aludj már-mondtam.
-Ohh, nem kell, hagyd csak. Nagyon jó ott is, jó puha és meleg a szőnyeged, otthon is imádok a földön fetrengeni-mondta.
-Te is? Én is szeretek. Szinte mindig a kanapé előtt ülve nézem a TV-t is-mondtam. Na, jó, akkor jó éjt-mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt neked is-mondta, majd a nem várt puszimtól, kicsit elpirult.
Mire visszaértem a szobába Joon már aludt. Szorosan odafeküdtem mellé, de előtte még megpusziltam és csöndben mondtam neki, hogy 'Jó éjt!'
Thunder nevetésére ébredtem reggel. Mirrel már hamarabb fölkeltek, mivel hamarabb bealudtak. Félkómásan, picit kócosan kiballagtam a nappaliba.
-Jó reggelt srácok!-mondtam ásítva.
-Neked is!-mondták egyszerre.
-LeMiiiii, kérsz reggelit?-kérdezte Thunder, miközben a konyha felé húzott.
-Ez milyen kérdés te??-nevetett Mir.
-Csináltál reggelit?-néztem Thunderre elkerekedett szemekkel.
-Persze! Nagyon finom lett, kóstold meg!-mondta mosolyogva.
Tényleg nagyon finom volt a reggeli, majd egy kávé mellett elkezdtünk tanakodni Mirrel a medálok ügyében. Nem sok mindenre jutottunk, megbeszéltük, hogy majd ha lesz több szabad időnk, utánajárunk a dolgoknak. Közben Joon is kiballagott a szobából, megitta a kávém végét, majd elment zuhanyozni, mert a reggeli zuhanytól mindig felébred. Addig Mir és Thunder segített összepakolni és kicsit takarítani a nappaliban. Kb dél volt mire a srácok elmentek, majd később Joon is elment, mert megint dolguk volt. Én se maradtam otthon, mert az ELLE magazinhoz kellett mennem fotózásra.
-Seohyun? Park Seohyun?-kérdeztem az ismerős lánytól.
-Igen-felelte, majd mikor meglátott széles mosoly ült ki az arcára. MinSung!!!! Ezer éve nem láttalak-mondta
-Hát igen, mióta is? Vagy 3-4 éve volt-mondtam.
-Huh, jó rég volt-mondta mosolyogva. Még mindig táncolsz?-kérdezte.
-Persze, de még hogy!!-válaszoltam.
-Ahh, hülye kérdés volt, hisz lételemed a tánc.
-Hehe, látom, még mindig ismersz. De te mit csinálsz?-kérdeztem.
-Lassan 2 és fél éve profi sminkes vagyok!-mondta.
-Hűű, az jó. Mindig is ezt akartad még csinálni munka mellett.
-Igen, de most már főállásban is csak sminkes vagyok, ma is én sminkelek-mondta.
-Tényleg? Akkor ki is gondolhatsz nekem máris egy nagyszerűt-mondtam mosolyogva.
-Miért?-kérdezte.
-Mert én leszek a modell-feleltem.
-Hűűű, modell is vagy, gratu-mondta.
-Köszi.
-Lányok, kezdjétek el LeMi-n a készülődést, fél óra és kezdünk-szűrődött be a hang kintről. Seohyun elképesztő sminket csinált nekem, az enyém lett a legjobb.
Mikor végeztünk, megvártam Seohyunt, és együtt indultunk el hazafelé.
-Majd valamikor összefuthatnánk-mondta.
-Persze, feltétlen-mondtam. Úgyis olyan sok mindent mesélnék neked^^
-Kíváncsian várom-felelte, majd ekkor egy alak tűnt föl mellettünk.
-Szia!!-szólalt meg a hang. Joon volt az.
-Huh, megijesztettél-mondtam neki, majd vetettem rá egy szúrós pillantást.
-MinSung, ő az igazi? Ő tényleg Lee Joon??-kérdezte Seohyun.
-Igen, én vagyok az igazi...
-...és egyetlen-fejeztem be a mondatát. Miért kérded?
-Wow, befejezted a mondatát.. azt hiszem, tényleg sok mindent kell mesélned nekem. Jah, csak azért kérdeztem, mert nagy MBLAQ rajongó vagyok.
-Ahh egy A+, szia-üdvözölte Joon Seohyunt, közben megcsörrent Joon mobilja.
-Nah, mi az, együtt vagytok?-kérdezte suttogva.
-*bólogat*-én csak bólogattam.
-De jó neked, akkor teljesült a vágyad-mondta.
-LeMi, mennünk kell, G.O hívott, hogy nemsokára itt lesznek értünk, mert a menedzser beszélni akar velünk-szólt közbe Joon.
-Velem is?-kérdeztem.
-Ezek szerint, veled is-válaszolta.
-G.O-val beszélt?? Ahh, ő a kedvencem-mondta Seohyun.
-Tényleg??-kérdeztem. Mióta vagy te is A+? Régen nem voltál az-mondtam.
-Nem rég, de egyből megtetszett a fiúk zenéje, meg ahogy táncolnak, de G.O hangja ejtett rabul legjobban-mondta.
-Nah, akkor majd egyszer "véletlen" te is nálam leszel, mikor feljönnek hozzám a srácok, és bemutatlak neki-súgtam Seohyunnak.
-Rendben.
-Gyere LeMi, mennünk kell-szólt Joon.
-Szia, majd hívlak-mondtam Seohyunnak, majd adtam neki két puszit.
-Szia!-mondta.
Ahogy a srácok odaértek, Thunder már széles vigyorral várt és hangosan kiköszöntek az autóból, majd intettem nekik, hogy köszönjenek már Seohyunnak is. Persze Seohyun le se tudta venni a szemét G.O-ról, ezen jót mosolyogtam. Majd beszálltunk az autóba. és elhajtottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése